06. 04. csütörtök 17:00
A szerzővel Valuska László beszélget
„– Ervin… – A tekintete fogva tart. Magamban azért könyörgök, hogy még egyszer képes legyen felemelni a kezét. Sikerül neki, meghúzza a ravaszt. Semmi. Az öreg Steyr pisztoly csütörtököt mond. – Pál önkéntes… – a szájából fekete vér csordogál, de egy pillanatra újra erő költözik a hangjába – teljesítse a kötelességét! – Ismét felsikolt a katyusa. – Ervin! – Nincs menekvés. A PPS utolsó tárát is ellőttem, csak a rohamkésem maradt. Kiveszem a kezéből a pisztolyt. Nincs kibiztosítva. Vinnyogva felnevetek. Tőlem jobbra orosz gyalogosok szökdelve törnek előre, elfogyott az időnk. Kétszer lövök.”
„A háborúban emberek harcolnak emberek ellen. Ezt az alapvetést hajlamosak vagyunk elfelejteni. Emberek millió démonizálódnak a történelem narrációjában, pedig a többség nem volt önkéntes. Ment, mert mennie kellett. Az irodalomban tabu a magyar hadsereg második világháborús szerepléséről beszélni – nem is nagyon született olyan szépirodalmi mű, mely a Don-kanyarban odaveszettekről írna, anélkül, hogy kiszolgálná az aktuális politikai elvárásokat. Kötter vállalása ezért bátor és újító. Úgy beszél a magyar hadseregről, ahogyan senki sem előtte. A lótetemek mellett dohányzó bakák érdeklik, a véletlenül és minden szándék nélkül hőssé válók, akiknek a nevét befújja a hó. A vesztes csatákból sem elfutóké. Azoknak a története, akik csak haza akartak érni. A férfiaké, fegyverben." (Jászberényi Sándor)
A Kalligram Kiadó programja.
Rendeld meg a könyvet >>