vissza

Karanténszínház Extra - Tóth Krisztina: Csütörtök van 

Közreműködik: Láng Annamária, László Zsolt, Pallagi Melitta, Rendező: Szikszai Rémusz 

“A Csütörtök van áprilisban született. Azokban a napokban folyamatosan emelkedett a betegek száma, nem tudtuk, mi vár ránk. Én egy kis faluba költöztem, naponta egyszer néztem a híreket, különben meg bámultam az elhagyatott utcát. Itt, a tóparton könnyebb volt átvészelni ezeket a szorongató napokat, és az, hogy ezen a drámán dolgoztam, csak tovább oldotta bennem a feszültséget. Valószínűtlennek és abszurdnak tűnt minden, ami körülöttünk történik. A biciklit tekerő, maszkos parasztasszonyok, a faluban cirkáló hangosbemondós autó, a baljós csend, a lehúzott redőnyök, a félbehagyott építkezés a szeles strandon. Tavasz lett, aztán egyszer csak leesett a hó, utána meg elolvadt, és továbbra sem tudtunk semmit. Milyen nap van ma?- kérdezte minden reggel a kislányom. Csütörtök, mondtam az egyik reggelen, aznap, amikor álmosan keresgéltem a Zoomot, hogy csatlakozzunk az online órához. Csütörtök van, mondtam álmosan, mert alig aludtam valamit. Jó, hogy volt ez a felkérés,  és jó, hogy volt az a szélcsengő az ajtónk előtt.” (Tóth Krisztina) 

“A szélcsengő engem is megfogott. Nálunk is van egy, Baliról hoztuk haza, de mivel átmenetileg nem a saját lakásunkban vagyunk, ebben az ideiglenességben a bejárati ajtóra akasztottam. Minden ajtónyitás erre az átmenetiségre emlékeztet, az állandósult ideiglenességre. Megakadt tű a lemezen. Minden nap megfogadtam a karanténban, hogy holnaptól másképpen csinálom: leülök, dolgozom, felhívom, tanulom, olvasom... használom a rám szakadt időt. De nem tettem. Minden nap hétfő lett, mint Marquez Macondójában és én nap mint  nap tettem egy fogadalmat, amit aztán nem tartottam be. Le akartam akasztani, de rájöttem, hogy olyan, mint a hajókolomp a ködben. Jelzi a helyzetünket. Rendületlenül mondja, hogy hétfő van. Vagy csütörtök. Igen, csütörtök van.” (Szikszai Rémusz)

A TRIP-pel és a Literával közös program.

Facebook esemény