Silvester Lavrík: Az utolsó k. u. k. bárónő
"A belső buborék bejárása, és főként belakása keveseknek adatik meg. Lavrík mégis ide invitálja olvasóit, és mesél nekik be nem teljesült szerelmekről, titkos átjárókból kihallgatott beszélgetésekről, felfoghatatlan pusztításokról, végtelen emberségről és hűségről." Ruff Orsolya utószavából
A könyvről
Röviddel a háború után járunk, a szepességi helyőrséget egy forradalmi nemzeti bizottság irányítja a Vörös Hadsereg őrnagyának felügyelete alatt. Neki engedelmeskedik mindenki – az ott élő utolsó k. u. k. bárónőt, Czóbel Margitot kivéve. Az egykori ifjúkommunista Šlauko azt a feladatot kapja, hogy a nagyőri kastély „bérlőjeként” tartsa őt szemmel és jelentsen róla. A bárónő átlát a szitán, Šlaukót mégis a bizalmába fogadja, beengedi a könyvtárába, a műtermébe, megosztja vele emlékeit, feljegyzéseit. Šlauko pedig a vele való beszélgetések nyomán szűkebb pátriájának, az országok és birodalmak közé beékelődött, kényüknek-kedvüknek kiszolgáltatott, valamikor jobb napokat látott, jobb sorsra érdemes Szepességnek és lakóinak a krónikásává válik.
A kötetet Mészáros Tünde fordította.
A szerzőről
Silvester Lavrík (1964) szlovák író, drámaíró, színházi rendező, rádiós szerkesztő, publicista. Spišský Štiavnikban, a szepességi Savnikban született, ma is ott él. Eperjesen diplomázott és tanított, majd Pozsonyban tanult színházi rendezést, dolgozott színházakban és rádióknál. Számos könyvet publikált. Irina és az ördög, illetve Vasárnapi sakkpartik Tisóval című regénye magyarul is megjelent.
Könyves magazin beleolvasó
