Ivana Bodrožić: Fiaink, lányaink
"A felszín alatt rejtőző érdekli: az ember és környezete, a horvát családok és a patriarchális horvát társadalom pszichéje, a cselekedetek mögött meghúzódó motivációk, az akciók és reakciók, az autentikus létezés, az identitás és hatalom viszonyának kérdése. A láthatóság problémája. Jól ismeri a transzgenerációs traumákat. A nők helyzetét, örökös elnyomásukat és bántalmazásukat, elhallgattatásukat, akárcsak a gyerekek kiszolgáltatottságát, a velük szembeni agressziót, a diszfunkcionális családokat mint mérgező szocializációs közeget." Bencsik Orsolya utószavából
A Könyvről
Lucija egy autóbaleset után mozgásképtelenül fekszik a kórházban. Szerelme, Dora/Dorian tulajdon testét ketrecnek érzi, amiből mindenáron szabadulnia kell. Lucija édesanyja megtanulta, hogy ebben a világban nincs helye saját vágyainak és választásainak.
A horvát írónő regénye e három elbeszélő egymásba fonódó történetén keresztül szól arról, mit jelent egy férfiközpontú társadalomban nőnek születni. Alapvető kérdése, hogy testünk és születési nemünk hogyan szorít minket korlátok közé, miként válhat börtönné, amelyet a családi, társadalmi előítéletek és a nemzedékeken átívelő traumák építenek az egyén identitása, esetleges mássága köré. A szerző kivételes érzékenységgel, bátorsággal és költői erővel jeleníti meg ennek a tragikus érzelmi háromszögnek minden vonatkozását – beleérzésre, együttérzésre késztetve az olvasókat is.
A kötetet Radics Viktória fordította.
Könyves Magazin beleolvasó
